Drága Vera!
Annyi minden jut eszembe hirtelen, de kezdjük az elején.
2021 nyarán költöztünk Dániába, a Covid kellős közepén. Az oltásokért folytatott küzdelem és az elszigeteltség akkoriban minden napot megnehezített, de közben megtanított arra is, hogy a virtuális kapcsolatok igenis működnek, még ha nem is pótolják a személyes találkozások varázsát.
A költözés és a kiutazás maga is embert próbáló feladat volt, de mindent alaposan előkészítettünk, így kevésbé rázott meg. Amikor az ember lánya elhatározza, hogy külföldön kezd új életet, rengeteget olvas: mások tapasztalatait, tanácsait, listáit arról, mire kell figyelni, miért jó ott élni, és hol vannak - ha vannak - a csapdák. Elvileg tehát (és ezt hangsúlyozom) túl sok váratlan dolog már nem érhetett volna. 😁
Az első feladatunk az volt, hogy belakjuk a lakást, feltérképezzük a boltok kínálatát, és lassan megismerjük a környéket. Közben igyekeztünk megfelelni minden jogszabályi előírásnak, ami ilyenkor ránk zúdul.
Minden idegen volt és furcsa. Nem értettük, mit mondanak körülöttünk, és a plakátok szövege is csak színes mintázatnak tűnt. Egy ideig olyan érzésünk volt, mintha csak nyaralni jöttünk volna: gyönyörű tengerpart, szép lakás, csodás idő, szokatlan ételek. Idegen nyelv, idegen emberek…
Aztán elkezdődött az iskola, és vele együtt megérkezett a valóság is. Minden, ami addig furcsa, szokatlan vagy érthetetlen volt, hirtelen a jövőnk alapjává vált.
És ott álltunk a küszöbön: egyik lábunk még a régi életben, a másik már az újban. Innen indult el igazán minden. 😎
Kata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése