A dombtető emlékei

 Kedves Vera!

Mielőtt minden a helyére került volna, négy évig Højbjergben laktunk, fent a dombtetőn. Ez volt az első otthonunk Dániában. A hely, ahol még minden új volt, minden szokatlan, és minden nap tanultunk valamit arról, hogyan kell itt élni.

A tenger elfogadható távolságra volt, ha sétálni támadt kedvünk. És mi gyakran mentünk a partra. A tenger minden nap más arcát mutatta: hol kék volt és nyugodt, hol szürke és morcos. A szél a parton erősen fújt, de fent a dombon már sokkal szelídebben. A hazafelé út viszont… nos, az felért egy kisebb túrával. Egy idő után be kellett látnom, hogy ez a hegymenet nem az én műfajom, úgyhogy vettünk egy használt e‑bike‑ot. Kicsit rozsdás volt, kicsit rozoga, néha beakadt a vezérlés, és a szemem kiugrott az erőlködéstől, de az enyém volt. És nélküle esélyem sem lett volna feltekerni. 😄

A környékünk tele volt zölddel, erdővel, rétekkel. Olyan volt, mintha a természet minden nap újra megölelne bennünket. Højbjerg lett a mi első dán otthonunk, a hely, ahol még minden bizonytalan volt, mégis reményteljes.

Most már máshol élünk, de a dombtető emléke ott maradt bennem. Egy kis tenger, egy kis szél, egy kis kezdet...

Szeretettel, Kata

A küszöbön

Drága Vera!

Annyi minden jut eszembe hirtelen, de kezdjük az elején.

2021 nyarán költöztünk Dániába, a Covid kellős közepén. Az oltásokért folytatott küzdelem és az elszigeteltség akkoriban minden napot megnehezített, de közben megtanított arra is, hogy a virtuális kapcsolatok igenis működnek, még ha nem is pótolják a személyes találkozások varázsát.

A költözés és a kiutazás maga is embert próbáló feladat volt, de mindent alaposan előkészítettünk, így kevésbé rázott meg. Amikor az ember lánya elhatározza, hogy külföldön kezd új életet, rengeteget olvas: mások tapasztalatait, tanácsait, listáit arról, mire kell figyelni, miért jó ott élni, és hol vannak - ha vannak - a csapdák. Elvileg tehát (és ezt hangsúlyozom) túl sok váratlan dolog már nem érhetett volna. 😁

Az első feladatunk az volt, hogy belakjuk a lakást, feltérképezzük a boltok kínálatát, és lassan megismerjük a környéket. Közben igyekeztünk megfelelni minden jogszabályi előírásnak, ami ilyenkor ránk zúdul.

Minden idegen volt és furcsa. Nem értettük, mit mondanak körülöttünk, és a plakátok szövege is csak színes mintázatnak tűnt. Egy ideig olyan érzésünk volt, mintha csak nyaralni jöttünk volna: gyönyörű tengerpart, szép lakás, csodás idő, szokatlan ételek. Idegen nyelv, idegen emberek…

Aztán elkezdődött az iskola, és vele együtt megérkezett a valóság is. Minden, ami addig furcsa, szokatlan vagy érthetetlen volt, hirtelen a jövőnk alapjává vált.

És ott álltunk a küszöbön: egyik lábunk még a régi életben, a másik már az újban. Innen indult el igazán minden. 😎

Ölelések:
Kata

Den Uendelige Bro

Az időjárásról és annak természetéről

 Kedves Vera!

Kezdjük talán azzal, amiről itt minden dán beszél minden egyes nap: az időjárással. Itt ugyanis az égbolt igazi hangulatember, így sosem tudni, épp melyik arcát mutatja.

Lehet, hogy az egyik percben hétágra süt a nap, de a következőben már úgy zuhog, mintha valaki felborított volna egy vödröt az égből. Hogy éppen mi esik belőle, az itt is évszakfüggő, de koratavasszal például vannak olyan napok, amikor a reggeli napsütést havazás váltja fel, majd újra előbújik a nap, ezt követi némi jeges eső, aztán egy következő napsütés után apró "hungarocel-golyócskák" potyognak az égből. Ez a kedvencem, ilyet még nem láttam azelőtt. Úgy néz ki, mint a citromos ICE'NGO. 😁

A tengeri szél pedig nem egyszerűen fúj (inkább fáj 😉). Néha olyan erős, hogy az eső vízszintesen esik. Viszont így esős időben jól elkülönülnek a turisták, mert esernyőt itt csak ők használnak. (Persze az említett vízszintes esőben teljesen feleslegesen. 😅) A helyiek vízálló kabátban, kapucnival, rezzenéstelen arccal mennek tovább, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. És az is. Nincs rossz időjárás, csak nem megfelelő ruházat - szokták mondani.

A nyár néha meglepően meleg, de általában 20–25 fok körül táncol a hőmérséklet, amihez mindig egy kis szellő dúdolja a dallamot. Ez teszi elviselhetővé a nyarakat, hiszen nincs forróság és állandó a légmozgás. Ősszel alig van különbség nappal és éjszaka között. Minden egyenletes, nyugodt, mintha az idő is lassabban venne levegőt. A természettel együtt az emberek is készülnek a télre. A téli időjárás nagyrészt attól függ, honnan érkezik a levegő: ha nyugat felől, akkor enyhe és barátságos; ha Szibéria felől, akkor olyan hideg, hogy még a gondolat is megfagy. Van az a csontig hatoló hideg, amihez nehéz elfogadható ruházatot találni. (Legalábbis a mi pénztárcánk oldaláról nézve a dolgot. )

Itt Dániában az időjárás főszereplő. És én minden nap rácsodálkozom, milyen sokféle arca van, és milyen természetességgel veszi át az irányítást a napjaim felett. 😊

Szeretettel:
Kata

Az ígéret szép szó...

Kedves Vera!

Minden nap történik velem itt valami egészen apró, ami miatt megállok egy pillanatra, és azt érzem: ezt el kell mesélnem neked. Nem nagy dolgok ezek, inkább olyan finom, halk örömök, amelyek csak akkor mutatják meg magukat, ha az ember elég lassan tud élni ahhoz, hogy észrevegye őket. 

 A divat, a boltok kínálata, az időjárás, a közlekedés, az iskolai vagy az egészségügyi rendszer... az én mindennapi felfedezéseim itt, Dániában. Nem nagy történetek, hanem apró fények a napok szövetében. És valahogy mindegyikben ott vagy te is, mert amikor megtörténnek, rögtön arra gondolok: „Vera, ezt imádnád!” 

Ezért született ez a blog. Hogy elküldjem neked ezeket a kis örömöket. Éppen úgy, mint régen a képeslapokat, amikor még nem volt internet, csak a vágy, hogy megosszuk egymással azt, ami szép, különleges vagy netán meglepő. 

Szeretettel: 

Kata