Kedves Vera!
Mielőtt minden a helyére került volna, négy évig Højbjergben laktunk, fent a dombtetőn. Ez volt az első otthonunk Dániában. A hely, ahol még minden új volt, minden szokatlan, és minden nap tanultunk valamit arról, hogyan kell itt élni.
A tenger elfogadható távolságra volt, ha sétálni támadt kedvünk. És mi gyakran mentünk a partra. A tenger minden nap más arcát mutatta: hol kék volt és nyugodt, hol szürke és morcos. A szél a parton erősen fújt, de fent a dombon már sokkal szelídebben. A hazafelé út viszont… nos, az felért egy kisebb túrával. Egy idő után be kellett látnom, hogy ez a hegymenet nem az én műfajom, úgyhogy vettünk egy használt e‑bike‑ot. Kicsit rozsdás volt, kicsit rozoga, néha beakadt a vezérlés, és a szemem kiugrott az erőlködéstől, de az enyém volt. És nélküle esélyem sem lett volna feltekerni. 😄
A környékünk tele volt zölddel, erdővel, rétekkel. Olyan volt, mintha a természet minden nap újra megölelne bennünket. Højbjerg lett a mi első dán otthonunk, a hely, ahol még minden bizonytalan volt, mégis reményteljes.
Most már máshol élünk, de a dombtető emléke ott maradt bennem. Egy kis tenger, egy kis szél, egy kis kezdet...
Szeretettel, Kata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése